„Kevés a csont?” – Implantáció csonthiány esetén

Mitől alakul ki csonthiány?

Fogelvesztés után az állcsont természetes sorvadásnak indul. A csontállomány fenntartásához szükség van a fog gyökerére és a rágóerő terhelésére. Ha ez megszűnik, a csont fokozatosan leépül, veszít magasságából és szélességéből.

A csontvesztés mértéke függ:

a foghiány fennállásának idejétől
korábbi gyulladásoktól
fogágybetegségtől
kivehető fogpótlás tartós viselésétől
egyéni anatómiai adottságoktól

Előrehaladott esetben a csont annyira elsorvadhat, hogy hagyományos implantátum megfelelő méretben és ideális pozícióban már nem helyezhető be biztonságosan.

Amikor az implantáció már nem rutin eljárás

Csonthiányos esetben az implantáció egészen más megközelítést igényel, mint megfelelő csontviszonyok mellett. Ilyenkor a beavatkozás nem egy általános implantátumbehelyezés, hanem komplex tervezési és sebészi feladat.

Dr. Dr. Orosz Gábor M.Sc., a Bobdent szakorvosa és alapító tulajdonosa számára a kevés csont nem kizáró ok, hanem diagnosztikai és szakmai kérdés. A 3D CBCT-alapú tervezés során pontosan meghatározható, hogy hol áll rendelkezésre megfelelő minőségű és mennyiségű csont, mely területek kerülendők, és milyen implantációs stratégia biztosítja a legnagyobb stabilitást.

Az ilyen esetekben az orvosi döntés nem csupán arról szól, hogy behelyezhető-e az implantátum, hanem arról is, hogy:

hosszú távon stabil lesz-e a fogpótlás
megfelelő esztétikai eredmény érhető-e el
elkerülhetők-e a felesleges műtéti megterhelések

A tapasztalat kulcsfontosságú. A csonthiányos állcsont kezelése speciális sebészi felkészültséget, nagy esetszámot és többféle implantációs rendszer ismeretét igényli. Dr. Orosz Gábor praxisában a csontkínálat objektív felmérése után mindig az a cél, hogy a páciens számára a legbiztonságosabb, legkisebb megterheléssel járó, ugyanakkor hosszú távon is megbízható megoldás szülessen.

Hogy ez pontosan milyen technikával valósítható meg – csontpótlással vagy speciális, csontpótlás nélküli implantációs eljárással –, azt a következő fejezetekben részletezzük.

Milyen lehetőségünk van kevés csontállomány esetén az implantációra?

A modern implantológiában ma már a legtöbb esetben van megoldás – még jelentős csonthiány esetén is. A kérdés nem az, hogy lehetséges-e az implantáció, hanem az, hogy melyik implantációs eljárás biztosítja a legbiztonságosabb, hosszú távon is stabil eredményt.

Teljes foghiány esetén gyakran nemcsak a rendelkezésre álló csont mennyisége kevés, hanem annak elhelyezkedése és terhelhetősége is kedvezőtlen az implantátumok ideális pozíciójú beültetéséhez.

Ilyenkor kerülnek előtérbe a csontpótlás nélküli, speciális implantációs megoldások.

All-on-4® teljes fogív rehabilitáció

Az All-on-4® eljárást kis és közepes csonthiány esetén végezzük és a még megfelelő minőségű csontterületeket használjuk ki. Az implantátumokat speciális, döntött pozícióban helyezzük be, így elkerülhetők a kritikus anatómiai képletek és a csonthiányos területek.

Ennek előnye, hogy:

elkerülhető a csontpótlás kismértékű csontállomány esetén is
elegendő egy műtéti alkalom a négy implantátum behelyezéséhez
azonnali terheléssel 4 munkanapon belül az implantátumokra rögzített ideigleges fogpótlás készülhet

All-on-X megoldások extrém csonthiány esetén

A felső álcsont nagyon kedvezőtlen csontkínálata esetén speciális implantátumokat alkalmazunk.

A zygoma implantátumok az arccsontban rögzülnek, amely stabil csontállományt biztosít még súlyos csontvesztés esetén is.

A pterygoid implantátumok a felső állcsont hátsó, erősebb csontterületeit használják ki.

Ezek a megoldások lehetővé teszik, hogy olyan páciensek számára is fix fogpótlást készítsünk, akiknek korábban azt mondták: nincs elegendő csont az implantációhoz.

Mikor szükséges mégis csontpótlás?

Bizonyos esetekben – például egyetlen fog hiánya vagy lokális csontdefektus esetén – csontpótló eljárásra lehet szükség a biztonságos implantáció érdekében. Ilyen lehet a csontszélesítés, csontmagasítás vagy a sinus lift a felső hátsó régióban.

Ezek az eljárások ma már kiszámíthatóan és nagy biztonsággal végezhetők, azonban a modern teljes fogívre vonatkozó protokollokkal számos esetben elkerülhetők.