Implantáció: rutineljárás vagy szakmai kihívás?

Problémák az implantátum behelyezésekor

„Kevés a csont.” Ez a rövid mondat nagyon gyakran hagyja el az implantológiával foglalkozó szakorvos száját. Ugyanis fogelvesztés után az állcsont sorvadni kezd és gyakran annyira elsorvad, hogy annak térfogata már nem alkalmas arra, hogy egy foghiány területére úgy helyezzünk be megfelelő méretű implantátumot, hogy az megfelelő tengelyállásban, megfelelő pozícióban biztonsággal behelyezhető legyen.

Ha a páciens kívánsága a kevés csontállomány esetén is az implantációs megoldás, akkor igazi szakmai kihívás elé állítja az implantológiával foglalkozó szakorvost. Kevés csontállomány esetén az implantáció már nem rutin eljárás, mert a biztonságos implantátum behelyezés feltételei nem adottak, hanem ezeket meg kell teremteni, különböző szájsebészeti technikákkal. Ezért fontos, hogy ezeket az eljárásokat tapasztalt, implantációban és csontpótlásban jártas szájsebész szakorvos végezze.

A biztonságos implantátum behelyezés szempontjai

Az implantátum behelyezése során elsődleges szempont, hogy ne sértsünk semmilyen fontos anatómiai képletet (pl.: ideg, másik fog, ér, arcüreg). Másik nagyon fontos szempont, hogy az implantátum nem más, mint egy pillér, ami a leendő új fogak bázisa.

 

További fontos szempont, a hosszú távú sikeresség, hiszen az implantációs fogpótlás optimális esetben egy életre szóló megoldást jelent a foghiányra. Az elől lévő foghiány pótlása esetén nagyon fontos, hogy a fogpótlás olyan szép és természethű legyen, hogy csak a viselője és a fogorvos tudják a titkot. 🙂 Megfelelő csontállomány esetén az implantátum behelyezés rutin eljárásnak számít.

Milyen lehetőségünk van kevés csontállomány esetén az implantációra?

1. Kismértékű állcsont sorvadás esetén:

Vékony, rövid, kisméretű implantátumok alkalmazása:

Ezek az implantátumok abban az esetben, ha az állcsont állomány sorvadása nem nagyon nagy mértékű, akkor biztonsággal alkalmazhatók, akár azonnali terheléssel is. Ilyen esetben sajnos implantátum a kevés csontba „már nem fér be”. Ezért állcsont állománynövelő (augmentációs) kiegészítő eljárásra van szükség az implantátum beültetése előtt.

2. Nagymértékű állcsont sorvadás, defektus esetén:

Sinus lift:

A felső állcsont hátsó részén a kisörlő és örlő fogak területén lévő megfelelő csontállomány megteremtésére szolgáló módszer, melynek során az arcüregi nyálkahártyát megemeljük és csontpótló anyag és saját csont keverékét használva megnöveljük a fogatlan állcsont gerinc magasságát, hogy megfelelő hosszúságú implantátumot helyezhessünk be.

Állcsont szélesítés és/vagy magasítás:

Túl vékony és túl alacsony alsó vagy felső fogatlan állcsont gerinc esetén saját csont és csontpótló anyag keverékét használva és membránnal fedve a csontot kiszélesítjük, hogy megfelelő hosszúságú és szélességű, pozíciójú implantátumot helyezhessünk be.

A saját csontot általában az alsó bölcsességfogaknak megfelelő területről, az állkapocs szögletből nyerjük.